kalitka

.....Egyik menyasszonyommal beszélgettem a másik helységben, amikor egy vásárló bejött hozott egy kalitkát és mondta Timinek itt hagyja és tegyen a Gyöngyi bele virágot másnap jön érte.

Én tettem a dolgom összeválogattam amit gondoltam, és hát belettem.

Másnap áruért mentem és hív a férjem, hogy valaki telefonált neki, hogy borzasztóság amit csináltam és sírni tudna az illető stb. Ki van akadva a kalitkás ajándékon, mert az neki nagyon nem tetszik és nem is akarja így ajándékba adni.

Rögtön tudtam mi a baj. Felhívtam és kértem mire hazaérek,  jöjjön vissza addigra megcsinálom újra.

A baj mindig a kommunikáció!!

Hitem szerint a világon minden kommunikáció kérdése! Ez bizony rám nem jellemző módon nem lett lekommunikálva.  Tehát hibáztam.

Egy cseppet sem voltam mérges, max magamra. Persze a telefonba feltettem a szokásos kérdéseimet, milyen korú, beállítottságú, színkedvelő stb az illető aki kapja .

Miután beszereztem ezeket az infókat, már a helyére is kerültek a dolgok. Így már tudtam mit szeretne a megrendelő.

Amikor visszajött és meglátta a módosított változatot úgy láttam picit szégyellte magát, amiért annyira vehemensen kritizálta a munkám. Na én megnyugtattam.

Ez így jó. Higgye el én ezt szeretem. Engem a kritika tényleg épít.

Van, hogy szíven üt néha, de amikor letisztulnak a dolgok, mindig értékként kezelem, mert megváltoztat. (Jöhetne ide a közhely is, hogy aki dolgozik, az hibázik, de azt megúszósnak érezném most.)

Magunktól nem változunk, csak ha felhívja az élet a figyelmet. Ő nekem mondta, és nem a "városnak", így van esélyem javítani, ha hibázok, merthogy bizony hibázok.

Nem is fogok Istent játszani. Mindenkinek nem  tetszhet a munkám.

Ezt én már így 40 után a helyére tettem magamban.

Szóval, amikor meglátta a második verziót, amit teljesen a kért szempontok szerint készítettem, majdnem körbe puszilt. Örültem, hogy örült.

Ha olvasod ezt a cikket ,ez úton köszönöm az őszinteséged és a lehetőséget, amit megteremtettél, hogy a hibámon javíthassak.

Puszi Gyöngyi